Szilvi | 2009.02.16. h, 09:57

A képzőművészet e válfaját furcsa kettősség jellemzi. Egyrészről az egyik legnépszerűbb műfaja az amatőr festészetnek, másrészről viszont a profi festészet egyik legnehezebb kiteljesülése.

Sokan azért választják az akvarell technikát, mert jóval olcsóbb a képek előállítási költsége az ugyancsak nagyon népszerű olajfestészeténél. Az első híres festő, aki ezt a technikát alkalmazta minden bizonnyal Dürer volt, később aztán újra eltűnt a módszer a képzőművészet süllyesztőjében. Igazán népszerűvé a 18. században vált, amikor már olyan minőségű papírok léteztek, amelyre több rétegben is bátran fel lehetett vinni a festéket.
Az akvarell tulajdonképpen egy vízfesték, melynek alapanyaga ásványi festék vízben oldódó ragasztóanyaggal keverve. A felvitelt leginkább hegyes vagy tompa végű, lágy mókus- vagy menyétszőr ecsettel tudjuk profin megoldani.

A képek sajátos ragyogása azzal magyarázható, hogy a papírról a festéken keresztül is visszaverődik a fény.

A technika nehézsége abban rejlik, hogy gyors festésmódra van szükség. Az olajjal ellentétben a már felvitt színek egymással nem keverhetők, így a képet mindig a világostól a sötét tónusok felé haladva szükséges kivitelezni. A csúcsfények, és fehér színek eléréséhez a papíron az adott helyett festetlenül kell hagyni.

A akvarell technika kiemelkedő alakjai: John Robert Cozens, Thomas Girtin és Richard Parkes Bonington.
Érdekesség, hogy egyetlen híres festőt sem az akvarell képei tettek nevezetessé. Viszont jól ismerjük világhírű művészek híres akvarelljeit, ilyen például Pablo Picasso Anya és gyermeke című képe is.