Szilvi | 2009.03.17. k, 07:53

Beszélgetésünk elkalauzolja a tanítástól kezdve, az ezotérián át, a magyarországi harcművészetek birodalmáig az olvasót. Sifu Váradi György már tudja, milyen 300 métert „úszni” félmeztelenül reggel a harmatos fűben.

Sifu Váradi Györggyel a Parlament közelében lévő edzőtermében találkoztam. A kapuban széles mosoly fogadott, ekkor már tudtam, hogy ez egy remek beszélgetés lesz. Az interjú alatt inkább voltam jó hallgatóság, mint kérdező újságíró, a mester szinte megállíthatatlanul mesélt és mesélt. A pincébe kanyargós, hátborzongató lépcső vezetett le, az edzőtermi ajtót kinyitva azonban új világ tárult elém, ahol aztán egy csésze forró, zöld teától megeredt a nyelvünk.

„Nem akartam mester lenni” – a kezdetek
Mint minden kisfiúnak, Váradi Györgynek sem maradhatott ki az életéből a foci, ő azonban hamar rájött, nem lesz világsztár futballista. Később egy ismerőse elcsábította a karate edzésre, ahonnan egyenesen vezetett az út Tix Richárd kung fu iskolájába. „Végre egy hely, ahol önmagam tudtam lenni. A harcművészetben csak magunkat tudjuk adni. Ha valaki szerepet játszik, az nagyon hamar kiderül.” Persze, gyerekkorában ez nem volt ennyire tudatos- tette hozzá mosolyogva, majd folytatta: „fiatal srácként nem gondoltam komolyan a dolgot, a mestervizsgám napjáig nem is akartam mester lenni.”
Nos, nekem nagyon úgy tűnik, hogy az Imádkozó Sáska Kung Fu mestere azóta megkomolyodott, már ami a kung fut illeti. Még az sem érdekelte, hogy ez a hivatás lemondással jár, sőt nem is tekintette terhesnek, hogy nincs szabadsága, hogy nem jár szórakozni vagy, hogy nem utazgathat. A választás joga az ő kezében volt.

„a jó edző tanítványai nyernek, a rossz edző tanítványai nem nyernek” - a tanításról
Sifu Váradi György nem alkalmaz középkori módszereket az oktatáshoz. Számára a legfontosabb az egészséges test és lélek. Tanításának lényege nem az utcára kilépő harcról szól, hanem, ahogyan Ő fogalmazott, megtanítani, hogy az élet nem habos torta. „Nincsen jó és rossz harcművészet. Minden irányzat a maga nemében páratlan, mi oktatók vagyunk azok, akik rosszak, vagy jók lehetünk.”- mondta nagyon bölcsen a mester. „Fontosnak tartom, hogy a fiatalok kitombolják magukat valahol, és az ne otthon legyen. Fontos továbbá, hogy olyan közösségbe kerüljenek a fiatalok, ahol irányt mutatnak nekik.” Az edzésekbe néha- néha beleszorítanak néhány baráti találkozót is más harcművészeti irányzatokkal, ahol aztán békésen összeverik egymást. Ez a fajta tapasztalatszerzés jól jöhet a későbbi versenyeken is, bár a mester nem igazán híve a versenyeknek. „Nem az a lényeg, hogy egy éremért laposra verjük egymást, hanem a tapasztalatszerzés. Ha jó edző áll a csapat mögött, akkor jó eredmények vannak. A harcművészetben kétféle edző van, a jó edző, és a rossz edző. A jó edzőnek a tanítványai nyernek, a rossz edző tanítványai nem nyernek. Soha.” Tanítványai ’97 óta vesznek részt versenyeken, néhányuk az első 2-3 helyezettben mindig benne vannak.
A sport, mint tevékenységi forma a legfontosabb. „Poén volt régen, hogy számítógép fejű gyerekek jönnek majd edzésre, és most lassan megvalósulni látszik ez a rémkép. Szörnyű, hogy 9 évesen a gyerekek háta már görbe, és szemüvegesek.” – a küzdelem ez ellen is folyik.

„a mozgásnak is megvan a maga mágiája” – az ezotériáról
Politikával és vallással a harcművészeti iskolák nem foglalkoznak, de azért mindenki érzi, hogy az ősi harcművészeteket körül lengi valamiféle misztikus köd. Mikor megérkeztem a beszélgetésre, a mester is az edzőteremben lévő Buddha szentélyhez sietett először, hogy napi rituáléját elvégezze. A kérdésre, hogy kell - e az ezotéria iránt érdeklődnie annak, aki harcművészettel akar foglalkozni, a következő tréfás választ kaptam: „Nem kell, ki lehet zárni, csak a harccal is lehet foglalkozni, de nem lesz belőle semmi.„ Váradi Györgynek határozott világnézete van, hamarosan ezoterikus témájú könyveit is megjelenteti. „Az az idő is el fog jönni, mikor egyszer hozzám hasonló gondolkodású emberekkel kilépünk a világ színe elé.” Nos ez az idő még a jövő zenéje, az azonban biztos, hogy a mozgásnak is megvan a maga mágiája. A harcművészetek ugyanis a belsőt is karban tartják.

„a társadalomnak szüksége van embernevelő tevékenységre” – a harcművészetek helyzete Magyarországon
Jelenleg mintegy 150-200 ezer ember foglalkozik harcművészettel rendszeresen, ez a szám akár az egymilliót is eléri az egyéb kapcsolati szinten. Miután megalakult a Nemzeti Sportszövetség, létrejöttek az Országos Sportági Szakszövetségek, melynek kapcsán a harci művészetek előkelő helyet foglalnak el a mind az olimpiai, mind pedig a nem olimpiai részen. Ez utóbbinál az állami támogatásnak van csak hiánya. „Harcművészetből a Kung fu szövetséggel együtt 170-180 különböző irányzat létezik. A harcművészet a legnagyobb társadalmi bázissal rendelkező sport a foci után.” – meséli büszkén a mester, aki nem mellékesen a Magyar Tradicionális Kung-Fu és Wushu Szakszövetség alelnöke. A legtöbb világbajnoki aranyéremmel is a harcművészek büszkélkedhetnek. Kiváló edzők vannak, akiket alap, közép és felső szintű edzőképzéseken oktatnak. „Sajnos küzdelem van azért, hogy felsőfokú képesítést szerezhessenek a mi szövetségünk mesterei, de egyelőre még tart a szélmalomharc.”

„Átlagos srác vagyok, mint mindenki más.” – a magánember, a jövő
Sifu Váradi György nős, és két szép gyermekkel is megáldotta az ég, akik szintén otthonosan mozognak a harcművészetek világában. Az életet mindig próbálja optimistán szemlélni. Tapasztalatból mondom, megállás nélkül mosolyog, és nagyon figyelmes. Tanítványainak magánemberként is igyekszik segíteni, bár tanácsot nem ad, de szívesen elmondja a véleményét. „Nem lehet elmondani, hogy mit csináljon, mert abból nem lesz egy individuálisan fejlődő ember. A harcművészetben lebontjuk az ember egóját, és újjáépítjük. Ez a tudás képessé teszi a „túlélésre”. – majd hozzáfűzte: „Meglepő kérdésekkel fordulnak hozzám, pirultam már el.” Azt ugyan nem sikerült megtudnom, hogy miféle téma hozhatta zavarba a mestert, azt azonban elárulta, minden vágya az, hogy egyik gyermeke vigye tovább az iskoláját, valamint még egy iskolát szeretne nyitni, amit pedig valamelyik tanítványára bízná. Ő pedig mesterei útjára lépve, gyógyítással, vagy annak tanításával szeretne foglalkozni. „Minden harcművész életében eljön az az idő, amikor a testi kontaktus napi tevékenységként nem szerepel a repertoárban. Amikor az ember 30-40 évig verekszik, egy idő után már nem nagyon vágyik erre.”
Ennyire azért még ne szaladjunk előre az időben, egy igazi megmérettetés még mindenképpen előtte van: „Az európai Tai Chi Chuan és Chi Kung Szövetség elnöke (Dan Docherty) felkért arra, hogy az európai szövetségnek, Eu bajnokságot szervezzek jövő év novemberében.” A bajnokságon 25 ország részvételére lehet számítani.
Sifu Váradi György jelenleg a legrégebbi aktív tanítványa Sigung Tix Richárdnak. Eddigi életének része volt a karate, a kick boksz, a tai chi és számos Kung Fu stílus. Ma a Hung Kung-Fu School vezető mestere. „Én nagyon szeretnék sokáig élni, szeretek élni. A harcművészet mindig megmarad számomra annak, ami most, a súlypontok fognak csak áthelyeződni.”